Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 03. 07.

A szárd galuska azaz a malloreddus

Szardínia a Földközi-tenger második legnagyobb szigete. Kedvező statégiai helyzetéből fakadóan számtalan hódítónak fájt rá a foga, ebből adódott a sziget mottója is: "minden rossz a tenger felől jön". Ezért aztán a szigetlakók kerülték a tenger közelségét és a hegyvidékre húzódtak. Ez mély nyomott hagyott konyhájukon is, mert talán Szardínia az egyetlen sziget, melynek tradícionális gasztronómiájában nincs szerepe a halnak és a tenger gyümölcseinek. Mára ez változóban van, de hagyományos ételeik a pásztorok és parasztok konyhájára épülnek.

Ilyen az ókor óta ismert malloreddus is, ami durumbúzadarából készül és jellegzetes sárga színét a sáfrány adja. Hagyományosan egy speciális fésűszerű kereten, kézzel készítik, ez alakítja ki barázdás felületét.



Ma már persze szárított tésztaként is lehet vásárolni és nálunk is kapható (sajnos ebből hiányzik a sáfrány). Én is itthon vettem és a mostani kamraszekrény-rendezgetésnél akadtam rá. Nem volt kérdés mi legyen az ebéd...
Klasszikus formájában bárányraguval vagy kevés vajjal és reszelt pecorinoval (juhsajt) , de akár egyszerű paradicsommártással tálalják. Én ez utóbbit választottam.


10 megjegyzés:

duende írta...

Nagyon gusztusos!
Egyszer láttam egy filmben, hogyan csinálják. Nagyon profik, ügyesek, és persze, nem sztárszakácsok pepecseltek vele. Hanem idős, gyakorlott, gyönyörű mozdulatokkal táncoló asszonyok. :)

Renata Kalman írta...

Szívesen megnézném ahogy készítik!

Renata Kalman írta...

Duende!
Most olvasom a hozzászólásod! :)

Palócprovence írta...

Sajnos én is csak a tv-ben láttam, hogyan csinálják, de pont úgy volt, ahogy Duende mondta. Több száz év gyakorlata koncentrálódott ezekben a mozdulatokban...

Névtelen írta...

bocsánat.hogy ezt írom, pont ezen a kitűnő blogon,de ritka gusztustalan tészta. Mint a cincérlárvák, vagy sovány cserebogár pajorok. Sosem vennék ennék ilyet.

erős ildikó írta...

Egyszer már láttam ezt a tésztafélét valahol, tényleg érdekes lehet a készítése. Biztosan finom is volt ezzel a paradicsomszósszal!

Limara írta...

Szerintem is gyönyörű! Engem a házi csigatészta készíteése is lenyűgöz. Nagymamámtól láttam utoljára, ahogy a pici csigákat készítette! :))

Palócprovence írta...

Kedves Névtelen, semmi gond, hiszen mindenki arra asszociál, amire. :))
Ha nem látnád és úgy kóstolnád, biztosan megváltozna a véleményed, mert nagyon finom.

Palócprovence írta...

Napmátka, tényleg finom volt! Bár mi szeretjük az olaszos paradicsomszószt. Csak azt sajnáltam, hogy pecorino nem volt hozzá.

Palócprovence írta...

Limara, én is szívesen elnézem a csigatészta készítését. Mindig tervezem is, hogy egyszer megtanulom, hogyan kell...