Tavasszal ültettem egy tucat levendulapalántát. Igyekeztem a kedvükben járni, az ágyásukra sódert terítettem, ami egyrészt elvezeti a felesleges vizet, másrészt a talajban tartja a szükségeset. Úgy látszik, meg voltak elégedve a helyükkel, mert már júniusban virágot bontottak, majd bokrosodásnak indultak. Most, szeptember elején egy másodvirágzással örvendeztettek meg.
Nem csak gyönyörködöm bennük, de a konyhámban is szerephez jutnak (például levendulás só és levendulás sorbet) és persze szárított formában is őrizgetem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése