Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2010. 12. 29.

Finn diós koszorú

Karácsonykor szinte minden asztalra kerül valamilyen kalács. Idén ezt a finn diós koszorút készítettem Lajos Mari nyomán.


Hozzávalók egy nagy vagy két kisebb koszorúhoz

a tésztához:
  • 50 dkg finomliszt
  • 1 zacskó szárított élesztő vagy 3 dkg friss élesztő
  • 10 dkg cukor 
  • 2 tojás
  • 3 dl langyos tej
  • csipetnyi só
  • 6-8 zöld kardamomtok vagy helyette őrölt kardamom
  • 7,5 dkg vaj
a töltelékhez:
  • 12,5 dkg vaj
  • 1 evőkanál liszt
  • 15 dkg (nád)cukor
  • 15 dkg durvára vágott dió
a tetejére:
  • 1 tojássárgája
  • egy maroknyi lapokra vágott mandula - elhagyható
A kardamomtokokból kiszedett magokat törjük össze mozsárban (vagy egy kés nyelével), kevés cukor hozzáadásával könnyebb. Adjuk a tészta többi hozzávalójához és készítsünk kelt tésztát belőle. Langyos helyen kelesszük a duplájára, majd nyújtsuk ki egy centiméter vastag  téglalap alakúra (vagy 2-re). Kenjük meg a töltelékkel és csavarjuk fel bejgliszerűen az egyik hosszabb oldala mentén. Sütőlapra helyezve illesszük össze a két végét koszorú alakban. Vágjuk be a tetejét két ujjnyi távolságban, de ne vágjuk át teljesen!



Amíg a sütő előmelegszik 200 fokra, addig hagyjuk kelni még a koszorú(ka)t. Kenjük meg tojássárgájával (mandulalapokkal is megszórhatjuk), majd süssük 20-25 percig.

2 megjegyzés:

lúdanyó írta...

És milyen finom is ez a koszorú! Néha én is el szoktam készíteni, ez az egyik kedvencem Lajos Maritól :)

Palócprovence írta...

Tényleg finom, a kardamom nagyon feldobja. :)