Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 11. 13.

Finomítatlan nádcukor

A mai cukorfóbiás világban nem számíthat sikerre egy a nádcukor pozitívumairól szóló írás, de hát nem először megyek szembe a trendekkel. Lehet, hogy most sokan meglepődnek, de a cukrot nem a gyárakban állítják elő, itt csak a ballasztanyagoktól tisztítják meg. A növények leveleiben található kloroplasztiszok a tulajdonképpeni cukorgyártók: széndioxidból és vízből a napfény energiájával cukrot és oxigént állítanak elő - ez a fotoszintézis. A keletkezett cukor leggyakrabban keményítővé átalakulva raktározódik, de néha cukorként tárolódik a növény bizonyos részeiben: gyökér (cukorrépa), szár (cukornád), gyümölcs (ezért lehet például cukor hozzáadása nélkül édes lekvárt főzni a szilvából).

Bár már az ókorban is ismerték a cukornádat és az ebből készült nádszirupot, de még az újkorban is drága luxusterméknek számított a nádcukor.


A cukornád nagy mennyiségű cukrot képes raktározni rostos szárában, aki kóstolt már frissen préselt cukornádlevet, az tudja miről beszélek.


A cukornád kisajtolt levét sziruppá forralják, majd a kikristályosodott cukorkristályokat leszűrik. A megszárított végtermék a nyers nádcukor (piloncillo, panela és egyéb neveken is ismert).


A finomított termékekkel szemben magasabb ásványi-, nyomelem – és vitamintartalommal rendelkezik, íze is teltebb, kicsit melaszos.


A hagyományos édesítés mellett borogatásként, fertőzések kezelésére is használják, mert elősegíti a sebgyógyulást, de megfázás elleni forró ital is készül belőle, a kolumbiai aguapanela.


Hidegen a fizikai állóképesség növelése miatt is szívesen isszák, vagy egyszerűen üdítőként.

A nyers nádcukor további finomításával nyerik végül a fehér kristálycukrot. A trópusi területeken termő cukornád adja a világ cukorgyártásának 65 %-át (35 %-ot pedig a mérsékelt övi cukorrépa). A folyamat során keletkező melléktermékek sem mennek veszendőbe: a megmaradt rostokat megszárítva fűtőanyagként, papír- és építőanyag alapanyagként használják, a melasz a rumgyártás alapanyaga vagy takarmány, esetleg sütési adalék lesz, a végső maradék pedig trágya.

Manapság sokan szeretik a cukrot mesterséges vegyületként feltüntetni, de láthatjuk semmivel sem mesterségesebb, mint a kukoricaszárból vagy a nyírfakéregből bonyolult folyamatokkal kivont ma divatos cukorpótlók. Egyszerűen falánkságunknak kell határt szabni.


A 60-as évek óta megháromszorozódott a világ cukorfogyasztása. Ezen belül is nagy eltérések vannak az egyes országok között: 8 kg és 66 kg közötti az egy főre eső évenkénti cukorfogyasztás. Míg 1840-ben még az 1 kg-ot sem érte el a cukorfogyasztás Magyarországon, 1990-ben 38,6 kg volt, napjainkban csökkenő tendenciát mutat (30 kg alatti).






4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Palócprovence!
Mindig olvaslak ám csak ritkán írok most azonban el kell mondjam,hogy ismét szívemből szóltál,és tényleg nem tudom eldönteni,hogy a receptjeidet szeretem-e jobban vagy az ehhez hasonló kissé elemzős,informatív írásaidat.Pontosan ezt gondolom amit te,hogy az alig pár éve forgalomban lévő "egészséges cukorpótlók" lehet nem is érik azt az aranyárat mert talán 10 év múlva kiderül mégis valamiért nem jók.Minden nagyszülőm nagyon sokáig élt,mind szerette az édességet(fánk,linzer,csőröge és társai) egyszerűen nem ették naponta többször degeszre magkat belőle.Engem sem sikerült még a kollegináknak meggyőzni,hogy 2-3 ezer Ft-ot adjak ezekre a cukorpótlókra.A barna nyers nádcukor ízét egyszerűen imádom a legtöbb házi süteményben.Kíváncsi lennék,a stíviáról mit gondolsz?
Üdvözlettel,
Réka

Palócprovence írta...

Kedves Réka, köszönöm szívmelengető soraidat! :)
A stíviát én is használom, de csak amit én termesztek, az iparilag feldolgozott formáit nem kedvelem.
Itt írtam magáról a növényről:
http://palocprovence.blogspot.hu/2013/06/jazminpakoca.html

Nils Holgersonné írta...

Óó, én nagyon ritkán látogatlak (valahogy azt hittem, ez csak amolyan lakberendezős blog, és az most nekem nem téma), de ezzel a cikkel a szívemből szóltál. Van nekem paleós, vega, meg vegán barátnőm is, és sokszor kisebbségben érzem magam a -szerintem- ésszerű elveimmel: mértékkel és hálával együnk.
Ez így most egy kicsit pátoszosra sikeredett, pedig nem az volt a célom, hanem csak simán megköszönni ezt a józan cikket :)

Palócprovence írta...

Köszönöm szépen! Szerintem is a szélsőségektől mentes, mértékletes táplálkozás a jó irány.
Egyébként még senki nem mondta, hogy ez lakberendezős blog. :)