Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2016. 10. 30.

A én napsütötte Toszkánám 5.


A történet folytatódik ... ismét evésre fel!

Helyi különlegességek:

Ha tenger, adja magát, hogy az ember sült tintahallal és rákokkal csillapítsa az éhségét. Riomaggiore utcáin sétálva nem is látunk mást.


Arezzo rajong a szarvasgombáért, még a chipsből sem hagyták ki. Bár nagy chips-rajongó lévén inkább érdekes gasztroélménynek mondanám, sem mint valódi chipsnek. Ha különlegesebb ízre vágyunk, próbáljuk ki a rozmaringosat!


Umbriában is dívik a lepénykenyér, jóllehet ők megalkották a saját verziójukat, ami nem más, mint a Torta al testo. Én Assisiben, egy helyi hentesnél kóstoltam a spenótos, szalámis verziót.


Egy idegen ország piacára járni mindig érdekes. Nézni a helyieket, ahogy szokásos napi bevásárlásukat végzik megéri a koránkelést. Ha már ott járunk, próbáljunk ki új dolgokat! Nálam ez a panino con porcetta volt. Bár be kell valljam, visszamentem délben, számomra túl durva reggeli lett volna a sült disznóhússal töltött zsemle.


Habár számomra nem bír különösebb jelentőséggel az étel, nem is fektettem rá nagy hangsúlyt, a két hét során titokban mégis befészkelte magát az olasz konyha a tudatomba. Egy napsütéses délután azon kaptam magam, hogy elhatároztam, megtanulok házi tésztát készíteni.
Azóta persze haza értem, az élet újra a megszokott mederben halad, és olyan üres a hűtőm, hogy a szomszédasszonyom „bérhasználja”. De majd egyszer, talán, egy kivételes pillanatban...

*A képek életlensége a pillanatnyi éhségszintemmel egyenes arányosságot mutat.


2016. 10. 26.

Almarózsa kelt tésztából


A leveles tésztás almarózsa készítését már mutattam, a kelt tésztás verzió kicsit rusztikusabb.


Hozzávalók 12 darabhoz

A kelt tésztához:

  • 30 dkg lisz
  • 1/2 zacskó szárított élesztő
  • csipetnyi só
  • 8 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 5 dkg olvasztott vaj
  • langyos tej szükség szerint
A töltelékhez:
  • 2 nagy (lehetőleg piros héjú) savanykás alma
  • 3 evőkanál (nád)cukor
A tálaláshoz:
  • porcukor ízlés szerint

Az eredeti recept cukorral megszórt nyers almaszeleteket ír elő, aminek már az olvasásakor szkeptikus voltam és a gyakorlat is azt mutatta, hogy nem működik a dolog - akármilyen vékonyra szeleteljük is, nem lesz elég hajlékony, eltörik. Így maradtam az előfőzés mellett.


A tészta hozzávalóiból dagasszunk könnyen gyúrható tésztát, meleg helyen kelesszük duplájára. A megkelt tésztát osszuk 12 részre, sodorjuk henger alakúra, majd nyújtsuk arasznyi hosszú és 4-5 cm széles csíkokra. 


Az elnegyedelt, kimagozott és egészen vékonyra szeletelt almát a fenti módon főzzük picit hajlékonyra. Lecsepegtetve sorakoztassuk egymást félig fedve a tésztacsíkokra, a tészta alsó szélét hajtsuk az almaszeletekre. Csavarjuk fel csigaformára. Tegyük muffinsütő tepsibe.


Melegítsük elő a sütőt 180 fokra (addig újra megkel a tészta), és süssük 20-25 percig.


Ízlés szerint porcukorral megszórva tálaljuk.


2016. 10. 23.

Az én napsütötte Toszkánám 4.


Folytatódik Guzsik Bernadett népszerű sorozata, amiben még mindig az olasz ételek világában kalandozhatunk.

Evésre fel! - 2. rész


Lepények minden mennyiségben:
Nagy barátságban vagyok a pizzával és hetekig elélek tisztességes főtétel nélkül, így a pizzetteriakat nekem találták ki. Kipróbáltam mindet. Simát, töltöttet 
és a kedvenc fűszeremmel (rozmaring) megszórt verziót egyaránt. 
A helyiek után szabadon citromos teával, aminek a doboza leginkább pudingra emlékeztet.
S bár furcsán hangzik, a forró paradicsomtól és olvadt sajttól tocsogó tésztadarab az istenek eledelének tűnik, főleg, ha vasárnap este nyolckor egy egyetemvárosban semmi sincsen nyitva.

Desszert:
Aki Perugiaban jár, nem hagyhatja ki a Baciot. A kis bonbon egyik legfinomabb másolatát a több, mint százötven éves Sandriban készítik. Míg Umbriában a csoki, Firenzében a fagyi kivételes. Olyannyira komolyan veszik, hogy a húsz centis tölcsérben kínált édesség egy komplett ebédet kitesz.

Természetesen számtalan más apró süteményt és friss gyümölcsöt találunk, érdemes kísérletezgetni.


Bor egy személyre:
A kávé után a bor a második olasz gasztro-asszociációm. Közismerten jó boraik és a toszkán Chianti méltán szerzett hírnevet a világ számos pontján. Az azonban őszintén meglepett, hogy iható minőségű bort lehet dobozban vagy helyes, kis üvegekben kapni.



*A képek életlensége a pillanatnyi éhségszintemmel egyenes arányosságot mutat.  

Folytatása következik!!!


2016. 10. 21.

Lándzsás útifű szirup


Megvan az az érzés, hogy izomláz van a rekeszizmodban? Aki érezte már, tudja, elég motiváló ahhoz, hogy kivánszorogjon az ember az udvarra egy maréknyi kígyófűért és szó szerint lázas kotyvasztásba kezdjen.


Hozzávalók a köhögés elleni sziruphoz
  • 1 bögre víz
  • 1 nagy maréknyi útifűlevél megmosva, felaprítva
  • 20 dkg akácméz
Gyöngyözésig forraljuk a vizet, öntsük az útifűre, takarjuk le és hagyjuk lehűlni. Szűrjük le, jól nyomkodjuk ki a leveleket, és a leszűrt folyadékot főzzük be a felére. Kicsit hagyjuk hűlni, majd keverjük hozzá a mézet. Töltsük tiszta üvegbe.

  • Szárított útifűből is készülhet.
  • Sötét, száraz helyen tároljuk.

Recept innen.

2016. 10. 18.

Az én napsütötte Toszkánám 3.



A Palócprovence vendégbloggere, Guzsik Bernadett ismét olaszországi élményeit osztja meg velünk. A sorozat harmadik részében az olasz ételek világába pillanthatunk be.

Evésre fel! 1. rész


Ha egy szóval kellene jellemeznem az ételekhez fűződő viszonyom, azt mondanám hullámzó. Egyik barátnőm pont a hétvégén elevenítette fel, hogy az egyik első emléke rólam az, amikor megkérdeztem a maradék sült krumplijára mutatva, hogy "Azt még megeszed?". Elképzelése sem volt, hogy bírok egy komplett menü után még egy adag burgonyát is magamévá tenni.

Ezt az időszakot megelőzte a testképzavar és vega-korszak (amikor a szüleim nagy örömére még zöldséget sem ettem, mert nem szerettem), és követték az "annyira rohanok, hogy délután ötkor is még csak egy kávéra volt időm" évek.

Sokáig mindenki reménykedett, hogy a blognak hála elkezdek főzni vagy legalább enni. Mondanom sem kell, végül nem így lett. De legalább az évfolyam fiúinak fele megtanult egy-két receptet, hiszen a csajozás kemény meló.


Aztán egyszer csak elkezdtem felnőni, és azóta egy-egy új ételt is hajlandó vagyok megkóstolni, néha még meg is szeretni. A fél-tizenkettes közös ebéd a kollégákkal szépen lassan szent és sérthetetlen programmá vált az életemben. Váltig állítom, hogy főzni nem - pláne nem úgy, mint a környezetemben sokan - csak ételt készíteni tudok. Azt is csak ritkán, kivételes pillanatokban, kivételes személyeknek.

Így aki most arra számít, hogy beavatom a toszkán konyha rejtelmeibe, csalódni fog. Jöjjön inkább egy képes összeállítás arról, milyen ételek kerültek az utamba a két hét során!


A kávé:

Imádom, ha lehetne, intravénásan adagolnám. A környezetem állandó humorforrásaként pedig olyan cukrosan iszom, hogy egyszerűbb lenne a cukortartóba borítanom egy kis feketét.


Mondanom sem kell, ők nem így fogyasztják. Feketén, állva, gyorsan ... de néha azért megszántak egy kevés hellyel és némi édesítéssel.


Tészták:

Náluk előétel, nálam gyerekkorom egyetlen ételnek nevezhető kedvence. Legyen szó vargányás tagliatelléről, pesztós spagettiről, vagy dobozos toffie-ról sajttal és paradicsommal, nem csalódhatunk.




Az egyik szállásom különlegessége - a jelenleg pont aktuális menekültszállás-feelingen túl - az esti közös tésztázás volt. A tulajok minden este más-más tésztát készítettek, hogy megvendégeljék a világ minden tájáról hozzájuk betérő idegeneket. A szó szerint kondér felett, a pici konyhában összezsúfolódó embertömeg minden este más-más tájegységgel ismerkedhetett meg. Az élmény maga volt a tányérba zárt multikulturalizmus.

Folytatása következik!

Az én napsütötte Toszkánám 1. része itt olvasható, a 2. része pedig itt.






2016. 10. 16.

Meggyes sajttorta


Ennek a sajttortának eredetileg van egy tésztarétege is, de most e nélkül csináltam, mert egyrészt nekem így jobban ízlik, másrészt sokkal gyorsabban elkészül.


Hozzávalók
  • 1 kis doboz (250 g) mascarpone
  • 1 kis doboz (140 g) tejföl
  • 3 tojás
  • 10 dkg vaníliás porcukor
  • 1 üveg (0,7 l)  magozott meggybefőtt
  • 3 teáskanál nádcukor
  • csipetnyi őrölt fahéj
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Szűrjük le a meggyet, szórjuk rá a nádcukrot és az őrölt fahéjat. A többi hozzávalót keverjük össze, Öntsük egy kisebb (20 cm átmérőjű) kivehető aljú tortaformába, szórjuk rá egyenletesen a meggyet. Süssük 15 percig. Hidegen tálaljuk.

2016. 10. 12.

Az én napsütötte Toszkánám 2.


A Palócprovence vendégbloggere, Guzsik Bernadett ismét olaszországi élményeit osztja meg velünk. A sorozat második részében az olasz tömegközlekedés rejtelmeibe vezet be minket.

Edward Abbay egyszer azt mondta: ”Legyenek útjaid hepehupásak, kanyargósak, elhagyatottak és veszélyesek, de vezessenek el a legnagyobb csodákhoz.”



Aki ilyen kalandokra vágyik, annak Toszkána a legmegfelelőbb úticél…
de mielőtt az ember neki vágna a kalandnak, a következőket nem árt számításba vennie az olasz tömegközlekedésről.

Vigyázat, az írás helyenként erősen szarkasztikus!

  • Kezdjük az elején. Olyan, hogy olasz tömegközlekedés nem létezik. Ha szerencséd van, 3 km-rel arrébb van egy pályaudvar.
  • Nem árt ismerni a “da” és az “a” határozóragokat, mert az ellenség megtévesztésére gyakran elhangzanak a “da Rome a Firenze” és a “da Firenze a Rome”, azaz a Rómából Firenzébe és Firenzéből Rómába kifejezések, és hát valljuk be, nem mindegy, hol köt ki az ember, bármennyire is szép mind a két város.
  • Ha már tudjuk, merre megyünk, találjuk meg a peront is! A vonat indulása előtti utolsó 10 percben minimum egyszer változtatják meg a vágányt. Ha pánikrohamot kapsz, tuti turista vagy!


  • Ne érvényesítsd a jegyedet túl korán, hiszen csak 4 óráig érvényes! A késéseknek és a lekésett csatlakozásoknak hála egy egy órás út megtétele során is kifuthatsz az időből. (Felszállás előtt még a peronon érvényesíteni kell a jegyet.)
  • Az hogy a vonat végül több, mint 20 perc késéssel indul és nem arra megy, amerről pár órája jöttél vele, azt jelenti Olaszországban vagy.
  • Ha már tudod kezelni a jegykiadó automatát, a jegyérvényesítő automatát, megszoktad a késést és a peronváltást, tanulj meg leszállni is! A helyieknek sem megy könnyen.
  • Egy 10 perces vonatutat a helyi közlekedésnek hála nagyjából 1,5 óra várakozás előz meg.


  • Ha a vonat helyett inkább a buszt választod, vedd számításba, hogy buszjegyet szerezni nehezebb, mint meghívót az Opera-bálra!
  • Nem ritka jelenség, hogy ha a sofőrnél nincsen jegy - ami már miért is lenne -, elvisz a legközelebbi megállóba, ahol kapni, miközben egy busznyi ember türelmesen várja, hogy szert tegyél a ritkaságra.
  • Ha a dolog mégsem jönne össze, sebaj. A fáradozásaidért hála elvisznek. *meglepő, de ez nem velem történt meg.
  • Busszal 3 km nagyjából annyiba kerül, mint vonattal 30. Ne spórolj, nem éri meg!
  • Vannak napok, hogy nem jár a busz. Egyszerűen nincs, se busz, se más, mert éppen fesztivál van. A helyiek ezt egy “sorry signorina”-val kommentálják, és jót mosolyognak a vélhetőleg szőke amerikai kiakadásán, hogy ez mennyire tipikusan olasz.


  • Ha az ember Olaszországban van, tanuljon meg lelassítani! Ne stresszeljen azon, hogy fél ötkor sincs nyitva az az infopont, ami kettőig volt zárva! Hogy az új menetrend szerint a napi három busz egyike óra 15-kor jön, csak a sofőrnek rémlik még a régi, 45-ös menetrend.
  • Tanuld meg feloldani azt az ellentmondást, hogy ne törődj az idővel és siess, nehogy lekésd a következő 4 óra egyetlen tömegközlekedési eszközét!
  • Ha szieszta van, szieszta van. Olyankor a buszok és a vonatok, sőt nem egyszer még az utcák is teljesen elcsendesülnek.


Több, mint 1000 km 40 busszal és vonattal, valamint nagyjából 100 km gyaloglás után mindenkinek csak ajánlani tudom! Kalandra fel!

Az első részt itt olvashatjátok.

2016. 10. 11.

Egri hétvége


Évente legalább egyszer biztosan eljutok Egerbe. Szeretem a várost, mindig felfedezek benne valami - számomra - újdonságot. És persze az evés-ivás sem maradhat el ilyenkor. Most hármat emelnék ki közülük.

A nagy kedvencem a pisztráng. Ez alkalommal a szépasszonyvölgyi Édeskertben ettem egy tökéletesre sütött példányt.


A desszertre már az Egri Pasa Sátrában került sor. Hürrem csókja  egy igazán finom fügés és kávés tortaszeletet takart.



Gárdonyi után szabadon Egri csillagot ittam, amiben Eger fehér szőlőfajtái (Leányka, Királyleányka, Hárslevelű, Olaszrizling, Pinot Blanc, Savignon, Tramini, Viognier és Zenit) elegyednek tökéletesen. A Gál Tibor Pincészet remek borát a Zsálya Bisztróban fogyasztottam el. 


Nomen est omen, a Zsálya Bisztró  ételei valamilyen (legalább dekoráció) formájában tartalmazzák a zsályát. Feltéve, ha sikerül olyan ételt választani az - egyébként szimpatikusan rövid - étlapról, ami ténylegesen is van. Nekünk csak harmadszorra sikerült.